PP | Pinterest Péntek #135

Csodás pihenéssel telt a hét, kissé nosztalgikus hangulatban, rengeteg olvasással, finom falatokkal és keserédes emlékekkel a Nagymamám házában, ahol a gyerekkorom tetemes részét töltöttem. Úgy érzem búcsúzni érkeztem: búcsúzni a háztól, az emlékektől, a tájtól, mindentől. Már nem ugyanolyan itt lenni, nem olyan a ház kisugárzása sem. Már nem tipeg ki elém a kapuhoz, amikor megérkezem, nem kólint fejbe, hogy már megint rendetlenül hagytam a konyháját, nem fogad a kanapén ülve, amikor visszaérkezem a bevásárlásból. Ez most már csak egy város. Csak egy ház. Nagyon üres, nagyon csendes. Kezd kiürülni. Magamba szívom még az illatokat, de már azok sem olyanok mint tavaly. Szomorú(bb) itt lenni. Azt hiszem félig most felnőttem.